Sokakat könnyekig meghatott az emlékezés

Összeszedettek voltak, méltó előadást láttunk tőlük

Hosszas felkészülés előzte meg a nyolcadikosaink előadását. Sokáig tartott, míg érzelmileg is azonosulni tudtak a szerepükkel, az előadással. A műsor, mintha mozaikokból állt volna össze: jelenetek zenével, narráció, versek, dalok, énekkari kíséret... Az élmény mégis mindenki számára befogadható volt.
Budapest elevenedett meg 1956 októberéből a színpadon. Egy kisfiú történetét láthattuk családján keresztül, ugyanakkor egy fiatal lány beszélt arról, hogy soha nem gondolta volna, hogy az utcák, az ablakok, a villamosok harcszíntérré változhatnak; vallomásokat hallottunk Magyarországról; korabeli rádiófelvételek hangzottak fel; utcai harcok elevenedtek meg; tüntetés és tömegjelenet sűrítette a levegőt körülöttünk; az énekkar pedig feledhetetlenül szépen szólt...

Videó

Délelőtt az iskolai ünnepségen, délután a községi megemlékezésen adták elő a gyerekek a műsort. Mindkét alkalommal nehéz volt megszólalni a színpadon az előadás végén.

Gratulálunk minden szereplőnek és az őket felkészítő pedagógusoknak!

Szereplők: 8.a osztály, iskolai énekkar, 3. b osztályos tanulók, Hüse Boglárka és Végh Zsófia 7.a osztályos tanulók, Kiss Ferenc tanár, Fülöp Roland tanító.

Felkészítők: Fülöpné Kiss Katalin, Szabó Tünde, Molnár Enikő

Fotók

A fotókat Agárdi Lajos tanár úrnak köszönjük! Az album ezen a linken érhető el.