Teadélután a 3.a osztályban

Még advent első hete előtt, megígértem a gyerekeknek, hogy decemberben ajándékozós teadélutánt tartunk. Két játékot is elindítottunk az osztályban, az egyik az Örömbödön, a másik pedig az Őrangyal nevet kapta.

Az Őrangyal lényege, hogy látatlanul, észrevétlenül segítjük egymást, illetve két kiválasztott társunkat. Mindenkinek volt angyalkája és a gyerekek szívesen siettek egymás segítségére. Kértem őket, hogy mellőzzék a sértő, durva kifejezéseket, ne bántsák meg egymást.

Az Örömbödön egy zárható, nagy méretű befőttes üveg volt. Azokat a jó dolgokat, ami az advent időszakában történt velünk, felírtuk egy lapra és bedobtuk az Örömbödönbe. A teadélutánon aztán kibontottuk és felolvastuk a cédulákat.

Minek örültünk?

Legtöbben a budapesti kirándulást, a Parlamentet, a sétahajózást írták fel.

Örültünk az első hónak, ami még decemberben esett! Nem volt sok, de lehetett benne játszani.

Nagyon örültek a gyerekek annak, ha a tanító nénik, bácsik megdicsérték őket.

Jó volt a szüleikkel együtt lenni egy-egy családi programon, de örültek a közös játékoknak a barátokkal.

Fogalmazás órán rövid szövegeket alkottunk a teadélutánról. Az alábbiakban a gyerekek munkájából idézek:

„December 20-án teadélutánt tartott az osztály. Mire visszaértünk az ebédlőből, Margó néni átrendezte az asztalokat, székeket. Körbe ültünk és beszélgettünk, majd átadtuk az ajándékokat.” / Borbély Hanna/

„ Leültünk és felolvastuk a cédulákat. Volt akinek a budapesti kirándulás tetszett, meg volt akinek az első hóesés. (…) Mindenki izgatottan bontogatta az ajándékát. Én nagyon örültem annak, amit kaptam Petitől. Utána játszottunk karmesterest. Közben finom süteményeket ettünk, meg szörpöt is ittunk. Mindenki nagyon jól érezte magát. Szeretném, ha máskor is lenne ilyen program!” / Haász-Brandt Hanna/