Veszélyek leselkednek gyermekeinkre az interneten
A mai Szülői Munkaközösségi értekezleten (2018.02.13.) fogalmazódott meg, hogy segítő odafigyelést igényelnek a családok. A gyermekeiket egyre többen érzik veszélyben az online világban. Előfordulnak komoly viták a gyermekek között a közösségi portálokon.
Megbántják egymást. Ez már komoly figyelmeztető jel, amire oda kell figyelni a családoknak, az iskolának egyaránt. Hiszen tudjuk, sokkal nagyobb bajok kiindulópontja lehet egy-egy ilyen - ma még ártatlannak is titulálható - ügy.
- Iskolánk előadássorozatot kért Karácsony Béla rendőr századostól, iskolarendőrünktől. Karácsony Béla a napokban már több osztályt meglátogatott és folytatja munkáját, hogy előadást tartson az internetes világ veszélyeiről tanulóinknak.
- Az alábbiakban szemezgetünk egy - a napokban napvilágot látott - tanulmányból. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) állította össze. Feltérképezik benne azokat a veszélyforrásokat, amelyek az óvodások és kisiskolások magánéletét, adatainak védelmét, ezáltal egészséges fejlődését leginkább károsíthatják. Bár úgy fogalmaztam, csak szemezgetünk belőle, de így is szokatlanul hosszú lehet az olvasmány oldalunkon.
Mégis azt javasoljuk: Kedves Szülők! Olvassák el, vegyék komolyan, mert döntő fontosságú tanácsokat kapunk gyermekünk nevelésével kapcsolatban! Olyan kihívás elé állít bennünket a dinamikusan változó világunk, melyre mulasztás nem odafigyelni.
A teljes tanulmány KULCSOCSKA A NET VILÁGÁHOZ ezen a hivatkozáson elérhető/olvasható/ letölthető.
Fülöp Roland
Az alábbiakban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) KULCSOCSKA A NET VILÁGÁHOZ című tanulmánykötetéből idézünk.
Védőbuborék médianeveléssel
A tudatos médiahasználatra nevelést egészen kicsi korban érdemes elkezdeni. Sok szülő büszkén meséli, hogy két-hároméves gyermeke milyen ügyesen kezeli a tabletet, magabiztosan kattint aktuális kedvenc játékára vagy talál meg ismert weboldalakon különböző tartalmakat. A médiahasználati kutatások is arról tanúskodnak, hogy az elmúlt években látványosan nőtt az óvodáskorúak vagy a náluk is kisebbek körében a digitális eszközök, elsősorban a tabletek használata. Az új digitális kütyük megkönnyítik az internethez való egyszerű, gyors és olcsó hozzáférést. Mindez nem csak előnyökkel jár, hanem új kockázatokat, problémákat, egyben nevelési kérdéseket vet fel a gyerekek médiahasználatával összefüggésben. Ugyan a gyerekek többsége valóban gyorsan megtanulja a készülékek alapszintű kezelését, ez azonban nem jelenti azt, hogy megfelelően használni is tudják ezeket az eszközöket.
A digitális technológia bonyolult, összetett, a felnőttek számára is nehezen átlátható médiakörnyezetet teremtett, ahol a korábbiakhoz képest még nagyobb jelentősége van a szülői kontrollnak, a szülő óvó figyelmének. Korábban elegendő volt, ha a szülő alaposan megválogatta, milyen televíziós rajzfilmeket enged óvodáskorú, vagy kisiskolás gyermekének, limitálta a tévézésre fordított időt, és persze elbeszélgetett gyermekével a látottakról, a gyermek médiaélményeiről.
A digitális médiakörnyezetben megnő a szülők szerepe a médiatartalmak szűrése körében, aminek egyfelől az az oka, hogy az internet uralta információs környezetben az állami kontroll sokkal kevésbé képes biztosítani a megfelelő védelmet. A gyerekek roppant könnyen belefuthatnak agresszív, félelemkeltő, személyiségfejlődésükre más módon ártalmas tartalmakba. Másfelől az új
médiakörnyezet interaktív kommunikációs felületet teremtett, ahol a médiahasználat nem csak passzív befogadást, hanem aktív részvételt, másokkal való kapcsolódást és kommunikációt is biztosít. A gyerekek médiahasználatának kontrollja már nem pusztán a fogyasztott tartalmakat érinti, hanem a gyerekek online tevékenységeit, a szélesebb világgal folytatott kommunikációját is. A nyilvánosság és a magánszféra határai elmosódnak. A technológia olyan új kommunikációs csatornákat kínál, ahol személyes gondolataink, véleményünk, örömeink, konfliktusaink sokkal szélesebb körben oszthatók meg másokkal. Az internet kommunikációs hálózatai az emberek közötti összekapcsoltság új minőségét teremtették meg, amely újfajta tudatosságot igényel a médiakörnyezet használata során.
A gyerekek egyre korábban kapcsolódnak be az online kommunikációs környezetbe. Míg korábban jellemzően tizenkét éves kor körül volt érzékelhető az a váltás, amikor a gyerekek nagy része a televízió helyett már az internetet nevezte meg főmédiumként, mára ez hamarabb bekövetkezik, a nyugati világban tíz éves kor körül megtörténik. A mobil digitális eszközök terjedésének köszönhető, hogy csökken a szülői kontroll lehetősége, hiszen a gyerekek mobil eszközeiken nagyobb szabadsággal használhatják a különböző médiafelületeket, ráadásul kiskamasz korba lépve a gyerekek egyre nagyobb önállóságot követelnek és ez a médiahasználatukra is hatással van. Óriási jelentősége van tehát annak, hogy mi történik az első tíz évben, hogyan alakítja a szülő a gyerek médiahasználatát – informatikai zsargonnal élve - hogyan „állítja be” azokat a funkciókat, amelyek meghatározzák a gyermek későbbi online viselkedését, kommunikációját, a médiakörnyezethez való viszonyát.
Technikai szűrés
Az óvodáskorú és kisiskolás gyerekek védelmének, a megfelelő szülői kontroll megteremtésének fontos eszközei a szűrőprogramok, amelyek egyrészt védelmi buborékot képezhetnek a gyerekek médiahasználatához, másrészt követhetővé, megragadhatóvá teszik a gyerekek médiahasználatát. A szűrőprogramok más funkciók mellett lehetővé teszik azt is, hogy kontroll alá kerüljön, milyen személyes adatot adhat ki magáról a gyermek, beleértve a telefonszámot, a címet, az iskola megnevezését, és az e-mail címet. A szűrő programokat érdemes minden olyan eszközre telepíteni, amelyet a gyermek használ, tehát nemcsak az otthoni számítógépre, laptopra, hanem a tabletekre, illetve okostelefonokra is.
A minél szélesebb védelem megteremtése érdekében az elektronikus hírközlésről szóló törvény 2014- től kötelezi az internet hozzáférést biztosító szolgáltatókat, hogy honlapjukon bárki számára elérhetővé tegyenek ingyenes, könnyen telepíthető és használható magyar nyelvű tartalomszűrő szoftvereket. Kötelesek továbbá a szűrőszoftverek vagy azokkal egyező célra szolgáló más szolgáltatások elérhetőségére és használatára vonatkozó közérdekű tájékoztatót összeállítani, a tájékoztatót honlapjukon közzétenni, a közzétételről és annak elérhetőségéről negyedévente az előfizetőt értesíteni5. Sajnos azonban a jogszabályi kritériumoknak csak egyetlen program felel meg, ám az sem működik együtt minden operációs rendszerrel6. Az EU-ban sem sokkal jobb a helyzet7, egy kísérlet során 25 szoftvert8 teszteltek hatékonysági és biztonsági szempontok szerint és az eredmények nem voltak megnyugtatóak.) Mindez azt is jelzi, hogy a szűrés műszaki megoldása önmagában sem tud megfelelő védelmet biztosítani, a valódi védelem megteremtéséhez aktív szülői jelenlétre van szükség.
Párbeszéd
A szűrőprogramok telepítése csak az első lépés, pusztán egy mechanikus eszköz, amely önmagában nem készít fel a későbbi önálló, értő médiahasználatra. Az aktív médianevelés a párbeszédre épül, amelyben meghatározó szerepe van annak, hogy a gyerek fejlettségének megfelelően maga is részt vehessen médiahasználatának alakításában. Az óvodáskorú gyerekekkel már fontos arról beszélgetni, hogy miért van szükség a szűrőprogramra, hogyan biztosít védelmet, hogyan segíti a gyereket abban, hogy az online környezet felfedezése szórakoztató, biztonságos és szorongásmentes legyen. Ha a gyermek azzal találkozik, hogy a szülő bevonja a biztonságos online környezet megteremtésébe, kíváncsi a gyermek online tevékenységeire, tapasztalataira, elérhető az, hogy a gyermek az internethez tartozó természetes velejárónak tekintse a szűrést. A szűrőprogramok lehetőséget biztosítanak a szülőnek arra, hogy megtekintse, milyen oldalakat nézett meg a gyermeke, mire keresett rá, kivel, hogyan kommunikált az online térben. A bizalom légkörének kialakítása csak akkor sikerülhet, ha ezeket az információkat a szülő nem számonkérésre, szembesítésre használja, hanem beszélget róla a gyerekkel. Rákérdez a gyermeket mozgató kíváncsiságra, illetve a megélt élményekre, ami kiindulópontja lehet a gyerek médiahasználatára vonatkozó szabályok közös megalkotásának. A kisgyermekkori médianevelés kulcskérdése, hogy kialakuljon egy olyan csatorna a szülő és a gyerek között, amelyen keresztül a szülő folyamatosan kapcsolatban tud lenni a gyerekkel a médiavilágban szerzett élmények, tapasztalatok megosztására, a médiahasználathoz kapcsolódó esetleges nehézségek, konfliktusok megoldására, a gyerekek médiahasználatának alakítására. A gyermek számára nem érthető tiltások, a médiahasználathoz kapcsolódó büntetések ennek a csatornának a kialakítását lehetetlenítik el.
Példamutatás, saját médiahasználat
A tudatos médianevelés nem pusztán a technikai, illetve a médiakörnyezetre vonatkozó ismeretek, képességek miatt jelenthet kihívást a szülők számára. A médianevelés során nem kerülhető meg, hogy a szülő saját médiahasználati szokásairól is elgondolkodjon, ezen a területen is nagyobb fokú tudatosságra van szükség. A gyerekek médiahasználatát, médiához való viszonyát ugyanis alapjaiban alakítja az, ahogy a szülei használják az online környezetet, a különböző médiaplatformokat. Ha a szülő az online környezetben gondot fordít saját adatvédelmi beállításaira, ha tudatos a közösségi médiafelületeken az információ megosztásában, hitelesebben és megfelelő tudással képes alakítani gyermeke online környezetét is. A mintaadás ezen a területen is ugyanúgy érvényes, mint az élet bármely más területén. A szülőknek tartott médiapedagógiai foglalkozásokon találkozni lehet olyan szülővel, aki csak azért regisztrált a Facebookra, mert úgy érezte, ha nem ismeri a közösségi médiafelületen zajló kommunikáció természetét, a platform által kínált védelmi lehetőségeket, úgy nem képes megfelelően támogatni gyermeke online részvételét. Érdemes időnként megállni egy pillanatra és megvizsgálni saját online jelenlétünket, válaszolni például arra a kérdésre, hogy hogyan használjuk az adatvédelmi beállításokat, a közösségi médiafelületeken megosztott posztjaink és kommentjeink alapján hol húzódik számunkra a magánélet és a nyilvánosság határa, mi okoz problémát az online kommunikációban, mivel boldogulunk el könnyedén. Az önmagunk tevékenységére reflektálás megkönnyíti, hogy megfelelő kíváncsisággal közelítsünk gyermekünk médiaélményeihez, és hozzájárulhat ahhoz, hogy tudatosabban alakítsuk azt a mintát, amit gyermekünk médiahasználatában szeretnénk később viszontlátni.
A megosztás új kultúrája
Az interaktív médiakörnyezet kialakulásával, a magánszféra, a személyes adatok védelme a médianevelés különösen fontos területévé vált. A médiakörnyezet ma már számtalan csatornát kínál ahhoz, hogy aktívan részt vegyünk a globális kommunikációban, információt gyűjtsünk és információt osszunk meg másokkal. Az internet architektúrája bonyolult hálózati összekapcsoltságban működik, ahol az információ rendkívül gyorsan és a felhasználók által alig vagy egyáltalán nem kontrollálható módon terjed. A személyes információk és adatok feletti kontroll lehetősége a kiindulópontnál, az információ megosztásánál biztosított, később alig van rá esély. A technológiai adottságok mellett a társadalmi, kulturális környezet is befolyásolja a kommunikációs szokásainkat, online viselkedésünket. A hálózati társadalom valósága a magánszféra és a nyilvánosság közötti határokat is átalakította, személyes terünk online dimenziója kiszélesíti a személyes gondolataink, véleményünk közvetítését, sokak számára teszi hozzáférhetővé a korábban csak sokkal szűkebb körben megosztott személyes információkat, adatainkat. A hálózati struktúra és azzal kölcsönhatásban kialakuló kommunikációs környezet az információ-megosztás új kultúráját alakította ki, ahol a személyes információk, gondolatok nyilvános megosztása egyfajta társadalmi elvárásként fogalmazódik meg. A megosztás, a like-olás, a digitális jelenlét az online világgal kibővült társadalmi valóság meghatározó értékévé válik. Mindezek miatt a digitális médiakörnyezet a korábbiakhoz képest nagyobb tudatosságot igényel a magánszféra, személyes adatainak védelme körében, aminek kialakítása a médianevelés kiemelt témaköre, része az online biztonság megteremtésének.
Óvodáskor - alapozás
A témakör az óvodáskorúak esetében a szülők információ megosztásával összefüggésben merül fel elsősorban. Sok szülő oszt meg gyermekéről fotót, egyéb információt a közösségi médiafelületeken, ennek jogi akadálya nincsen. A médiapedagógia felől közelítve viszont jelentősége van annak, hogy a szülő mennyire vonja be ebbe a gyermeket, hogyan reagál a gyermek esetleges tiltakozására. A nagyobb óvodás gyerekekkel már érdemes beszélgetni a rájuk vonatkozó információ nyilvános megosztásáról: szülőként miért gondoljuk, hogy megosztjuk az információt, kivel osztjuk meg az információt, mit szeretnénk üzenni ezzel annak a közösségnek, akikkel megosztjuk az információt. Fontos, hogy a beszélgetés valódi párbeszéd legyen, ahol a gyermek mindezekkel kapcsolatos érzései, gondolatai is megjelenhetnek. Előfordulhat az is, hogy a gyermek arra kér minket, hogy ne osszuk meg az adott fotót vagy információt, vagy töröljünk egy korábban megosztott képet. A fotó törlése ilyen esetben fontos üzenetet közvetít a gyermek számára: a személyes információk személyhez kötődnek, mi dönthetünk róluk. Ezek a helyzetek segítik, hogy a gyermek kérdésein keresztül, érettségének megfelelő szinten kezdjünk el beszélgetni a magánszféra, a személyes adatok védelméről, jelentőségéről az online környezetben.
Kisiskolások - családi szabályok
A kisiskolások már aktívabban használják azokat az online felületeket, ahol személyes információ megosztására is sor kerülhet. A médiahasználathoz kapcsolódó családi szabályokon belül kialakítható az adatvédelmet biztosító speciális szabályok köre. Fontos, hogy a szülő bevonja a gyermeket a szabályok kialakításába, és érdemes ezeket a szabályokat időről-időre elővenni, és hozzáigazítani a gyermek életkorához, aktuális médiahasználatához.
Egy-egy új számítógépes játék, online platform, vagy applikáció használata előtt a szülő a gyermekkel közösen alakítsa ki az adatvédelmi beállításokat - ezen keresztül a szülő által megfelelőnek ítélt „védelmi buborékot”. A közös beállítás további eredménye, hogy a gyermekben kialakítja az adatvédelmi beállítások fontos rutinját, amit később, ha már önállóbban barangol a neten természetes velejárónak tekint majd egy-egy új szolgáltatás igénybevétele során.
Ha a családban többen használnak egy számítógépet, digitális eszközt, javasolt, hogy mindenkinek legyen önálló felhasználói fiókja. Szabályként rögzíthető, hogy a gyermek önállóan nem regisztrálhat egy online szolgáltatásra, ahhoz a szülő beleegyezése, közreműködése is szükséges. Érdemes elmagyarázni a gyerekeknek mire való a jelszó, és mitől válik egy jelszó biztonságossá. Fontos, hogy a gyermek megértse, a jelszó olyan, mint egy kulcs, amellyel az ajtót zárjuk, vigyázni kell rá! Kezdetben a kisebbeknél érdemes jól látható helyre kifüggeszteni azoknak az adatoknak, információknak a listáját, amit semmiképpen nem szabad megadni, vagy csak a szülővel való megbeszélést követően. Ezen keresztül elkezdődik a személyes adatok fogalmának megértése is, ami a magánszféra védelmének kiindulópontja. A médiafoglalkozások gyakori tapasztalata, hogy a személyes adat fogalma még a nagyobb iskolások körében is bizonytalan, de néhány egyszerű gyakorlattal gyorsan megtanítható.
A szabályok természetesen akkor szolgálják a gyermek biztonságát és a jövőbeli felelős, tudatos online viselkedését, ha a szülő következetes a szabályok betartatásában, és aktívan követi a gyermek online tevékenységeit, beszélget, kérdez, kíváncsi az ezzel kapcsolatos történésekre, élményekre, gondolatokra.
Közösségi média
A digitális médiakörnyezet bonyolultabb, nehezebben átlátható, mint az alapvetően televízió uralta médiakörnyezet volt. Nem véletlen, hogy a közösségi médiumok bizonyos életkorhoz kötik a platformok igénybevételét- a Facebook és az Instagram például 13 éves kortól engedi a saját profil létrehozását. A közösségi médiafelületeken zajló kommunikáció érzelmileg megterhelő lehet a kisebbek számára, a gyermek olyan helyzetekkel, tartalmakkal találkozhat, amelyek megoldásához, feldolgozásához nincsenek meg az ismeretei, érzelmi kapacitása, megküzdési stratégiája. A szabályt kijátszva azonban sok kisebb gyermeknek is van a Facebook-on, vagy más, egyébként korhatárköteles platformon saját profilja. A magyar gyerekekről pontos adatok nem állnak rendelkezésre ezen a területen, de az ország különböző pontjain az elmúlt években tartott médiafoglalkozásainkon az derült ki, hogy már a kisiskolások körében is megjelenik a Facebook használat. Sokan használják az Instagramot és más közösségi megosztó oldalakat, mint a Musical.ly. A gyerekek beszámolói arról szólnak, hogy sok esetben maga a szülő készítette el a gyermek közösségi média profilját, vagy nem emelt kifogást az ellen, hogy a gyermeknek saját profilja legyen.
Szülőként érdemes meggyőző érvekkel lebeszélni a kisebbeket a saját Facebook profilról és megvárni az elvárt életkor elérését. A közösségi média világa egy kisgyermek számára olyan, mintha egyedül bolyongana egy idegen ország nagyvárosában, amelynek a nyelvét sem ismeri. Sok szülő azonban nem érzékeli a közösségi média használatával járó kockázatokat és megengedi a kívánt életkor betöltése előtt is a használatot. Ilyenkor azonban mindenképpen javasolt a legszigorúbb adatvédelmi beállítások rögzítése, és az, hogy a szülő folyamatosan kövesse, milyen élmények érik a gyermeket a közösségi médiakörnyezetben. A platformokon való megosztáshoz kapcsolódó tudatosság fejlesztése is szülői közreműködést igényel nemcsak a kisebbeknél, hanem később is. A közös vacsoránál zajló beszélgetés közben érdemes rákérdezni az aznapi posztolási élményekre, mit osztott meg, mivel találkozott a gyermek a közösségi médiafelületen? Mindez hogyan hatott rá, mi az, amit maga is továbbosztott, miért tette azt, és milyen következményei voltak? A kérdések, és a beszélgetés célja annak erősítése, hogy a gyermek mérlegeljen, mielőtt megoszt valamit az interneten. Annak tudatosítása, hogy minden ilyen aktivitás a gyermek digitális lábnyomához tartozik és örökre az interneten marad valamilyen formában.
Közös felfedezés: hogyan működik a világháló?
A médianevelés egyik legszórakoztatóbb része a közös médiahasználat. A családi filmezésen túl ma már ide sorolható a YouTube videók közös nézegetése, a közös videojátékozás, vagy a közös
barangolás, felfedezés a neten. Ezek, a gyermekkel együtt eltöltött netpercek vagy órák játékos formában adnak lehetőséget arra, hogy a média működéséről is ismereteket adjunk át. Saját élményeken keresztül a szülő magyarázó, segítő támogatásával szerezzenek a gyerekek tapasztalatokat az online kommunikációs környezetben. A digitális lábnyomunk, azaz az online tevékenységeink alapján keletkező információk sok mindent elárulnak online személyiségünkről és hatással vannak arra is, hogy milyen információk jutnak el hozzánk az interneten keringő információözönből. Az információáramlást meghatározó nagy szolgáltatók, mint a kereső motorszolgáltatók, mint a Google, vagy a közösségi médiafelületek az online tevékenységeink során megadott személyes adataink, a rólunk szóló információk alapján kínálnak nekünk további információkat. Az információáramlás bonyolult mechanizmusának megértése a kisiskolások számára még nehezen érthető. Azt azonban érdemes már e korosztály számára is érzékletes példákon keresztül megmutatni, hogy milyen hatással van online tevékenységünk a hozzánk befutó információfolyamra. Hogy az interneten – számunkra láthatatlan robotok - összegyűjtik az általunk közölt információkat, feldolgozzák, és használják azokat. Nem mindegy tehát, hogy mit osztunk meg a neten, a személyes adatainkra vigyázni kell! A netes információgyűjtés mechanizmusának illusztrálására - a látszólag láthatatlan folyamat gyermek számára is láthatóvá tételére - érdemes megmutatni a keresőmotorok működéséhez kapcsolódó reklámozási tevékenységet. A kísérlet nagyon egyszerű: kérjük meg a gyermeket, hogy indítson egy keresést a Google-ban például a mosógép szóra és kattintson rá néhány találatra. Kis idő elteltével azt tapasztaljuk, hogy internetezés közben szép sorban megjelennek majd a mosógéphirdetések.
Mások biztonsága - online felelősség
Az online kommunikációban az adatvédelem kérdésköre nem pusztán a jogainkat érinti, az információ megosztásával kapcsolatban kötelezettségeink is vannak, amiről ugyancsak beszélgetni kell a gyerekekkel. Kisiskolás korban már sok gyermeknek van okostelefonja, aminek használata felelősséggel jár. A gyermekekben érdemes tudatosítani, hogy másokról fotót, videót csak belegyezésükkel készíthetünk, valakinek a képmása, hangja is személyes adatnak minősül. Az adott személy rendelkezik ezekkel a személyes adatokkal, beleegyezése nélkül nem oszthatjuk meg ezeket az interneten, ezzel ugyanis megsértenénk a jogait. Fontos, hogy a gyerekek megértsék: a saját biztonságuk mellett mások jogaira, biztonságára és jóérzésére is oda kell figyelni, ami nem pusztán egy kötelezettség, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy az online kommunikáció konfliktus mentesebb, biztonságosabb legyen számukra is.
Egy gyermek életében az első tíz év a médianevelés felől közelítve is pótolhatatlan időszak. Ebben az életszakaszban a médianevelés egyik fontos feladata, hogy felkészítsen arra a következő néhány évre, amikor már inkább önállóan használja a gyermek az internetet, de még nagyon sérülékeny és védelemre szorul. Ha az első időszakban elmarad az önálló médiahasználathoz szükséges alapok lerakása, később erre már kicsi az esély. Ebben az időszakban kell kialakítani azokat az alapszabályokat, és viszonyulásokat, amelyek meghatározzák a gyermek médiához való viszonyát, annak tudatosságát, és megalapozzák az értő, kritikai szemléletű, kreatív médiahasználat kialakulását. A médianevelés a gyermekkel való folyamatos párbeszédre épül. A kisgyermekkorban a gyermek és a szülő között, a médiaélményekről, a médiahasználatról kialakított „csatorna” biztosíthatja, hogy később, amikor a szülő már kevésbé képes kontrollálni a gyermek médiahasználatát mégis jelen lehessen, ha a gyermek segítségre, támogatásra szorul.